Milyen takarmányigénye van a baromfinak télen?

A táplálkozás befolyásolja a fizikai erőnlétet, a teljesítményt és az egészséget. Hideg napokon a baromfiaknak nagyobb az energiaszükségletük, amire a testhőmérsékletük fenntartásához is szükségük van.

A takarmányadagnak elegendő vitamint, ásványi anyagot és jó minőségű fehérjét kell tartalmaznia. Ha nyáron a karámokra támaszkodunk, és arra, hogy a baromfi a táplálék egy részét megkapja, akkor nem szabad elfelejteni, hogy télen nincs hova menniük.

Kukorica, napraforgó:

Célszerű kukoricát vagy kukoricalisztet adni az adaghoz.
A kukoricának van a legmagasabb glicidtartalma az összes gabonaféle közül, emellett magasabb a zsírtartalma is, így gazdag energiaforrás. A kukorica elősegíti az izomnövekedést és a tojástermelést. Jól alkalmazható a fiatal baromfi hizlalásánál a hús hizlalására. A baromfi hizlalásakor óvatosan kell eljárni. A sárga kukorica nagyobb mennyiségű karotint tartalmaz. A takarmányozás hatással van a tojássárgája színére, amely gyönyörű narancssárga színű. A kukorica tárolásakor ügyelni kell a zsírok sárgulásának elkerülésére - ezek akár 5,5 %-a is lehet a kukoricában. Hűvös, száraz helyen kell tárolni, és betakarítás után jól meg kell szárítani. A napraforgó is segít a tyúkoknak feltölteni az energiát. Csak kis mennyiségben szabad etetni. Az adagot ásványi anyagokban, vitaminokban és fehérjékben gazdag takarmányokkal vagy ezeket tartalmazó készítményekkel kell dúsítani.


Állati eredetű takarmány:

A csirkék mindenevők, ezért az adagjukból nem hiányozhat az állati eredetű takarmány. A legkönnyebben hozzáférhető állati takarmány a tej és a tejtermékek. A tej lehetőleg savanyú legyen; a friss tej gyorsan savanyúvá válhat, és emésztési problémákat okozhat a baromfi számára. A tejsavó, az író vagy a túró szintén előnyös. Minden esetben teljes értékű fehérjeforrás. A tejsavó a sajt vagy a túró előállítása során keletkezik. A fehérje mellett tejcukrot, B1-, B2-, B6-, B12-, C- és E-vitamint, valamint ásványi anyagokat, különösen magnéziumot, foszfort, kalciumot, káliumot, nátriumot és cinket tartalmaz.
A tejsavót takarmányozási célokra is használják különböző formákban, pl. szárítva, élesztve, és különféle tejsavót tartalmazó készítményeket lehet vásárolni. Különösen télen hasznos, ha a tojótyúk keverékhez szárított tejsavót adunk.
Az író a vajgyártás során keletkezik, miután a zsírt leválasztották. A benne lévő fehérjék változatlanok maradnak a tejhez képest. A savanyú tej a Lactobacillus nemzetséghez tartozó termofil mikrobák erjesztésével készül. Nagyon jó hatással van a bélrendszerre, növeli a hemoglobintartalmat és a súlygyarapodást.
A tej és a tejtermékek megfelelő arányban tartalmazzák az összes nélkülözhetetlen aminosavat, jó diétás hatásúak és elősegítik a kívánt mikroflóra kialakulását. Savas pH-értékük gátolja a nemkívánatos mikroorganizmusok növekedését az emésztőrendszerben, így megelőzik a kokcidiumok kialakulását.
A hús, a csontok vagy a belsőségek szintén egészséges fehérjék és más értékes anyagok forrásai; a vér is felhasználható. Ha meg akarjuk őket etetni, akkor frissen, megtisztítva és megfőzve kell őket az állatoknak feltálalni. Ez a konyhai hulladékra is vonatkozik. A csontdarálók csontok felhasználására alkalmasak.

Élesztő és szilázs:

A szárított sörélesztő is érdekes. A megnövelt dózisok nem megfelelőek abban az időben, amikor a keltető számára tojásokat gyűjtenek. A libáknál még kis mennyiségű élesztő hozzáadása is befolyásolja a tojásrakás kezdetét.
A pékélesztő a takarmányozásban is felhasználható, és népszerű volt a takarmányok úgynevezett kovászolása, amelyet a régebbi szakirodalom a takarmány ízletességének és az állati teljesítmény növelésének egyik módjaként említ.
A szilázs helyettesítheti a zöldtakarmányt; a tyúkok gyorsan hozzászoknak. A szilázs olyan kerti maradékok is felhasználhatók, amelyeket egyébként kidobnának. És hogyan kell elkészíteni? Mint a savanyú káposztát. A zöldtakarmányt apróra vágjuk, a gyökérnövényeket lereszeljük. Fontos a cukortartalom, amelyből a tejsavtermelő mikroorganizmusok "élnek" - ez tartósítja a silót. A szilázsnak ezért szénhidráttartalmú takarmányt, pl. kukoricát vagy párolt burgonyát kell tartalmaznia.
A masszát alaposan meg kell döngölni, és nem szabad benne levegőt hagyni. A szilázs hordókba vagy más zárható tartályokba kerül. A silótartályok méretét úgy válassza meg, hogy a megrakott szilázs egy héten belül etethető legyen. A szilázs 4-8 hét alatt készül el. A jól elkészített szilázsnak kellemesen erjesztett káposzta illata van, szép, gazdag színű és szilárd állagú. A szilázs kellemetlen szagát az ecet- vagy vajsav okozza, amely szintén rothadási folyamat. Ezek a savak akkor képződnek, amikor a levegő rosszul távozik a szilázstömegből. Az idegen anyagok, például a talaj, szintén okozhatnak problémákat.

Széna, szénapríték, cukorrépa:

Egy másik lehetőség a téli zöldtakarmány helyettesítésére a széna. A baromfi számára a szénát akkor takarítjuk be, amikor még nagyon fiatal, vagyis amikor még kevés rostot tartalmaz. A legalkalmasabbak a csalán és a lucerna.
Nagyon gyorsan szárítjuk őket, hogy a bennük lévő vitaminok ne fogyjanak el. Miután megszáradtak,felapríthatók. A felkötözött és felakasztott csalánfélék a baromfiak figyelmét is elterelik, különösen a ketrecbe zártakét.
A szénapríték még a szénánál is jobb takarmány, mivel 30-50 %-kal több fehérjét tartalmaz.
Használhatunk gyógynövényeket, például oregánót, petrezselymet, vagy gyümölcsöket - almát és sütőtököt, szárított babérlevelet, ribizlit, csipkebogyót vagy homoktövist.
A répafélék takarmányozásra is felhasználható. A baromfi számára kevés takarmányértékkel bír, sok vizet és kevés tápanyagot tartalmaz. A baromfi esetében a téli hónapokban "játékként" is használható, különösen, ha a tyúkok kisebb helyen vannak összezárva. Csak vágja fel a répát, és a baromfi boldogan és kitartóan csipegetni fogja.
Vigyázat, soha ne tálaljuk a répaféléket fagyasztva! Cukortartalma miatt a cékla vagy cukorrépapép energiaforrás lehet. Ezeket általában szilázsban takarmányozzák. A feltételeket a tenyésztett fajtához és a régió adottságaihoz kell igazítani. Nincs más választásunk, mint az állomány és az egyes állatok állapotának figyelemmel kísérése, valamint a takarmányozás és az elhelyezés ennek megfelelő módosítása.