Indiai futókacsa - segítő a kertben

Használati útmutató indiai futókacsához – Reszkessetek, meztelencsigák! Mókásan mozgatják a hátsójukat, amikor találnak valamit. Mintha csóválnák örömükben a farkukat.

Az indiai futókacsát pingvinkacsának is nevezik felegyenesedett tartása miatt. Gyakorlatilag összeszed minden kártevőt a kertben, legnagyobb kedvence azonban meztelencsiga. Angliában például bérelni is lehet futókacsát, hogy a meztelen csigákkal ellepett kertet néhány hét alatt teljesen megtisztítsa. Ráadásul összeszedi a csigapetét is, amivel a későbbi szaporodásukat is megelőzi.

Pici kertben – ahol feltehetően nem csúsznak-másznak tömegével a meztelencsigák – nem érdemes próbálkozni velük: nagyon mozgékonyak, valóban futnak, és mivel imádják a vizet, valamilyen csobbanó mindenképpen szükséges számukra.
Ahol viszont van bőven hely, nagy a kert, és meztelencsigából sincs hiány, ott akár néhány kacsa is rendet tart a betolakodó és szapora csigák között.

Az indiai futókacsa mindent vízzel nyel le. A darát és a tápot is vízbe áztatva fogyasztja, nem kell azt beáztatni nekik: megoldják maguk, csak legyen egy tál víz az eledel mellett. Az eleséget a csőrükkel felkanalazzák, majd odalépve a vízhez abban eszik meg. Összeszedik az elszórt magokat is, egész nap kutatnak a földben, ezért ha elég nagy és változatos növényzetű helyen tartjuk, akkor csak kiegészítő tápozásra van szükségük.
Remek a szaglásuk, ezért a csigákat nem kell eléjük tenni. Ha szagot fognak, úgy jár a csőrük, mint egy kereplő.

Ugyanakkor ezek a mókás és szórakoztató állatok előszeretettel vájnak lyukakat a földbe, szeretik a salátát – melyet az ágyásból szó nélkül kiszednek –, más zöldséghez azonban nem nyúlnak.
Amire még vigyázni kell tartásukkor: mivel túl mozgékonyak, pillanatok alatt megtalálják a legkisebb nyílást, és kiszöknek a kertből.

Miért kezdtek el futni a kacsák?
A kacsa neve arra utal, hogy a távoli Indiából származik. Néhány ázsiai ország pásztorai is nagy hatással voltak atipikus alakjának kialakulására, mivel ők terelték az állatokat a távoli füves területeken, és miután felhizlalták őket, évente több mint 200 kilométerre lévő különböző városokban tartott vásárokra hajtották őket.
Az ilyen nagy távolságot megtett kacsák hosszú lábakat magas, karcsú és egyenes alakot alakítottak ki. Természetesen egészségesek és szívósak is voltak. Az indiai futó a mai napig egy szerény kacsa, aki tud vigyázni magára. Nagyon szeszélyes, és nincs szüksége nagy vízfelületre az élethez. A fürdéshez, tollápoláshoz és mártogatáshoz elegendő egy tágas tartály vagy kisebb tó. De rengeteg helyre van szüksége a szaladgáláshoz.

Rekordtartók a tojásrakásban
A tenyészkacsa 80-100 tojást rak, de a szakirodalomban olvasható, hogy volt olyan indiai rekordtartó, aki egy év alatt 298 tojást rakott. Manapság, amikor sok színt és fajtát tenyésztenek, a tojásrakási arány sokkal alacsonyabb a más fajtával való keresztezés miatt. De a klasszikus, pisztrángszínű indiai futóknál a 150 tojás körüli tojás lerakása sem kivétel.
A kacsa kisebb súlya ellenére a tojás súlya 60 gramm. A szigorú higiéniai előírásoknak megfelelően a konyhában nem szabad ezt a fajta tojást használni. Sok gazdálkodó azonban azért használja őket, mert a szalmonellafertőzés kockázata elegendő főzés után megszűnik. Egyes tenyésztők legalább az egzotikus madarak számára készült tojáskeverékekben használják, adják csirkéknek, kölyökkutyáknak stb.
Más kacsafajtákhoz képest az alsó lábszáron más a vérkeringésük is. Például, ha sokáig ülnek, majd felugranak, akkor egy kicsit sántítanak, mert nem eléggé vérellátottak  a talpaik. Ez nem betegség, hanem a csontváz gyors fejlődésével függ össze. A hosszan tartó sántaság azonban azt is jelentheti, hogy a kacsa talpa megfagyott. Ezért télen fontos számukra a sok száraz alom.

A tojásrakás a kacsáknál februárban kezdődik és általában májusban ér véget. Nem raknak rendszeres időközönként. A kacsák például 5 napig tojnak, majd két nap szünetet tartanak, mielőtt újra tojni kezdenének. Néha 12 napig tojnak, majd 4-5 napig pihennek. Ez egyéni.
A tojásrakás előtt és közben elégséges kalciumot kell adni a futók táplálékához, hogy a tojáshéj szilárd legyen, és ne sérüljön. Mivel a kacsaanyák néha túl türelmetlenek, a tojásokat inkább a keltető doboz alatt keltetik ki,
A kacsákat lehetőleg 1 : 2 vagy 1 : 3 arányban tartsuk, azaz három kacsára egy kacsafiókát. Ha valakinek nagyobb állománya van, akkor jó ötlet, ha hat kacsára három kacsát nevel. . Egy fából készült kacsaól is elegendő, de nem szabad, hogy a tojásrakás idején nagyon hideg legyen, hogy a tojások minősége ne szenvedjen kárt. A szakirodalom szerint legalább egy négyzetméternyi alapterület 3-4 kacsára elegendő.
Az indiai futó nem léphet át semmilyen akadályon a ólban, nehogy megsérüljön a érzékeny talpa. A padlónak vízszintesnek kell lennie, és magasabb alomnak kell lennie szalmából, szénából vagy faforgácsból. A kacsák még a téli hónapokban is gond nélkül tűrik a mi éghajlatunkat. Az öt-tíz fokos fagyok nem zavarják őket. Csak akkor, ha nagyon hideg van, a kacsákat a melegebb helyen kell tartani, és nem szabad kiengedni őket a szabadba.